Nagyon fontos a különbség tudatosítása ma, amikor az élvezet az egyik legfontosabb árucikk, amivel folyamatosan bombáznak minket és meg akarnak nyerni fogyasztására.
Csíkszentmihályi Mihály különbözteti meg a két tapasztalatot, Flow, az áramlat/A tökéletes élmény c. könyvében.
Így ír erről:
“Az élvezet az elégedettségnek az az érzése, amit akkor érünk el, ha a tudatunkban lévő információ szerint a biológiai programunk vagy a társadalmi elvárások által belénk épített kívánságok valamelyike kielégül. Amikor éhesek vagyunk, az étel íze azért kellemes, mert visszaállítja a felborult fiziológiai egyensúlyt. Az élvezet csakugyan fontos tényező az élet minősége szempontjából, de önmagában nem okoz boldogságot. Az alvás, a pihenés az élelem és a szex megfelelő homeosztatikus élményeket biztosítanak, visszaállítják a tudat testi szükségletek következtében felborult és pszichikai entrópiát teremtő egyensúlyi állapotát.”
A szerző szerint,aki pszichológus,ezek az élmények azonban nem adnak lehetőséget pszichológiai fejlődésre, nem segítik elő az én komplexebbé válását.
Örömteli események szerinte akkor következnek be, mikor valaki nemcsak előzőleg megfogalmazott elvárásait, szükségleteit vagy vágyát elégítette ki, de túllépve azon, ami belé volt programozva, elért valami számára teljesen váratlant, olyasmit, amiről korábban még csak sejtelme sem volt.
Csíkszentmihályi felmérése szerint, az örömteli eseményeket ez az előre irányuló mozgás jellemzi; az újdonság, a teljesítmény érzése.
Érdekes megállapítása, hogy egy tevékenységet élvezhetünk a pszichikai energia befektetése nélkül is, ám az örömteljesség csak a szokásosnál nagyobb figyelem ráfordítása után jelenik meg. Vagyis ha teljességgel az adott tevékenységre koncentrálunk. Ez az oka annak, írja, hogy az élvezet olyan mulandó és hogy a pusztán élvezetes élmények hatására nem fejlődik az én.
“A teljessé válás azt igényli, hogy új, viszonylag bonyolult célok elérésébe fektessük pszichikai energiánkat.”